A holló útján – Highland Park Voyage of the Raven

2017-08-17

 

 

A Highland Park Distillery az elmúlt hónapokban nagyon gyorsan, nagyon sok új elemmel bővítette Orkney nagyobbik szeszfőzdéjének történetét. A lepárló az elmúlt hónapokban átesett egy dizájnváltáson, és bemutatott új whiskyket is. Volt amelyikkel új sorozatot kezdett, volt amelyiket speciális piaci szegmensbe pozicionált, és volt, amit igazából nem tudtunk hova tenni, mi is volt a lepárló célja az adott palackozással. Ez a felgyorsult üzleti metódus azonban eddig nem volt a Highland Park jellemzője. Voltak jellegzetességei, mint az orcadian identitás a márkának, a tematizált dizájn, és a tipikusan HP stílusú, háromtagú minisorozatok megjelentetése. Mindezekhez járult a whisky szép karaktere, felismerhetően lágy, mézes, hangás tőzegessége, minőségi cask policy.

A tavalyi év végén a szeszfőzde tucatnyi single cask palackozást jelentetett meg, főleg a premium piacok országainak dedikálva, kiegészülve jópár whisky club palackozással, és travel reatil shopoknak cimkézett limitációkkal. Ezzel a palackozási taktikával nem voltak egyedül, hiszen a Springbank 21 éves single cask, országokra tematizált megjelentetése hasonló elven működött. Belekezdtek egy Highland Park Keystone Series nevű, öt részesre tervezett, önmagukhoz képest sok tagú sorozatba. Itt álljunk is meg egy pillanatra, mielőtt megnézzük a bejegyzés címében jelzett holló röptét. A Keystone Series sem volt egetrengetően új ötlet. Ez a fajta identitás és stílus kampány egy felkapott módja annak, hogy egy-egy lepárló, főleg korjelölés nélküli, érdekes vagy túlhúzott sztorikkal feltupírozott marketinggel megtámogatva ilyen-olyan malt whiskyket jelentessen meg. Nagy örömére a modern gyűjtőknek és a bottleflippereknek. Ilyen széria a Tomatin Five Virtues , a Bowmore Vaults Edit1on széria, és még lehetne sorolni. Az idea elég basic, hogy így fogalmazzak. Mutassunk be egy-egy palackozáson keresztül olyan stílusjegyeket, amelyek a whiskynk karaktereit adják. Már, amennyire van értelme annak, ha egy komplexitást darabjaira szedünk, hogy annak domináns értékeit hangsúlyozzuk, amik ugyan a komplexitásban csak akkor kapnak értelmet, ha alkalmazkodnak és kellő egyensúllyal tagozódnak be a többi “összetevő” mellé. De nem akarok rosszindulatú lenni, nincs tulajdonképpen az ötlettel nagy baj, egyedül a modern világ táltosai, a marketingszakemberek túlmozgása és mohósága okoz néha tudathasadást ezekben a történetekben.

A Highland Park Keystone Series első palackozása a Hobbister névre hallgatott, utalva arra a tőzeglápra, ahonnan a lepárló a jellegzetes, aromás tőzeget szállítja a maltjainak készítéséhez. Most itt a második alapvetés, a Highland Park Shiel nevű malt whisky. A név, shiel, annak a falapátnak a neve, amit a malting floor felületén szétterített árpamaláta fordításához használnak. Így szellőztetik a csírázáskor a gabonát. Ezzel a lapáttal akar arra utalni a lepárló, hogy ők bizony részben még mindig használják a malting floor-t. Ezt ugyanis jelentős részben felváltotta már a modern megoldások különböző, hatékonyabb módja, de az igazi whisky rajongók mindig külön elismeréssel szólnak arról az alig féltucatnyi főzdéről, akik még használják a shielt, a floort és az emberi erőforrást. A Highland Park Shiel 1200 palackban limitált, erősen füstös, jó kis HP whisky lett. A 48.1 % abv-vel palackozott malt whisky korjelölés nélküli, a dizájnban viszi tovább a Hobbisternél megismert egyszerűséget. Bár jól hangzik, hogy malting floor, azér a Highland Park is csak elenyésző részét forgatja a gabonának. A Shiel esetében azonban a teljes mennyiség amit ehhez a whiskyhez használtak kézi erővel forgatott gabonából készült. A palack a limitáció és a nagy érdeklődés miatt ballott rendszerben lett kisorsolva a szerencsések közt, gyakorlatilag az eredeti 75 fontos nyitóáron bizonyosan nem lehet majd hozzájutni halandó whiskyfogyasztónak. És még csak meg sem jelent hivatalosan, egyelőre azok a szerencsések örülhetnek neki, akiknek a nevét kihúzták a kalapból. Merthogy, a ballott lényege, hogy regisztrálod az igényedet, aztán valami program random kiválasztja azok jelentkezését, akik megvehetik első körben a palackot. Így igyekeznek elkerülni a lepárlók weboldalainak túlterhelését és összeomlását egy-egy nagy érdeklődést kiváltó megjelenés rendelésekor. Márpedig ez rendszeresen előfordul, és a mai napig nem tudják ezt a kérdést kezelni. Elsőre ugyan a ballott demokratikusnak tűnik, de max a lepárló informatikusainak segítség, a whisky rajongóinak inkább csak frusztráltságot okoz. Na, ennyit a Shielről.

 

Térjünk vissza a címadó hollóhoz. A holló legendás állata szinte minden mitólógiának. Még nekünk magyaroknak is rengeteget jelent, elég ha Mátyás király címerére vagy a fekete seregre gondolnunk. Így van ez a skandináv, viking mitológiában is, amit a Highland Park már jó ideje kisajátított arculatának. A legismertebb hollós elem a vikingeknél Odin két hollója, Hugin és Munin, az az Emlékező és Gondolkodó, akik minden nap a főisten fülébe suttogják mi történt a világban. Ennél kevésbé karakterizált az a holló, akik bizonyos viking hagyományok szerint a lelket kiséri a túlvilágra. Valószínűnek tartom, hogy ezt a hollót választotta a Highland Park az új travel retail palackozásának, a Highland Park Journey of the Raven nevű whiskyjének sztorijához. Magáról a whiskyről egyelőre nem sokat tudunk, hiszen még pár hét mire felkerül a vámmentes üzletek polcaira, reptereken, kompokon, kiválasztott piaci szegmensekben. Az alkoholtérfogata 41.3 % abv, korjelölés nélküli, és azt hiszem a dizájn pontosan kifejezi azt, amiről a bevezetőben már igyekeztem reflektálni. Egy kicsit túl sok…

 

 

voyage-of-the-raven

 

Szó se róla, nagyon szép a kép, bzonyosan sokan elfognak követni mindent, hogy birtokoljanak egyet, és még azt is aláírom, hogy ehhez a sztorihoz, ehhez a névhez, ez a stílus kell. De amikor felgyorsult üzleti metódusról beszélünk, akkor nem csak arra gondolok, hogy viszonylag rövid időn belül megújult az alapsor, és nem csak külsejében, hiszen egy 10 évessel bővült a kínálat. Arra is, hogy a Keystone széria már a második tagjához érkezett, miközben a Valkyrie palackozást próbáljuk megfejteni, mi is volt vele a cél, miközben a gyűjtők tovább harcolnak a specifikált single cask kiadások bezsákolásáért, hogy lassan jönni fog bizonyosan egy újabb mitológikus trió vagy duó (lásd Valhalla sorozat és Fire-Ice duó), miközben jött egy tök jó ötlettel egy lehető legalacsonyabb alkoholfokos, tíz éves Rebus emlékkiadás, addig most itt a hír a Holló röptéről.

És még mindezek ellenére is csak nagyon szőrös szívvel mondhatjuk, hogy a Highland Park lassan “el-macallanesedik“. Nem véletlen, hogy mindkettőt az Edrington birtokolja. Mert, amíg a Macallan szinte teljesen elszakadt saját gyökereitől, és önálló luxusbrandként működik, működtetik, addig nem lehet tagadni, hogy bizony a jó hordós, jó korú Macallan maltok még mindig ott vannak a legjobbak közt. Csak sajnos lehetetlen szinte megfizetni. Az elérhető árkategóriában meg marad a Gold nevű ehhh. A Highland Parknál majdnem ugyanez a helyzet. A nagykorú, jó évjáratű, idős maltjaik, amik tényleg viszik a jellegzetes housestylet, megfizethetetlenek. A sok limitáció elérhetetlen, elkapkodják flipperek és gyűjtők, akik inkább pénzt keresnek vele , mint megbontsák a palackot. A sok limitációt sok kritika is éri, de leszámítva a jogos, standardnak nevezhető problémát az alacsony alkoholtartalommal való lepalackozás miatt, a HP cuccokra nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy nem túl jók. Igenis, jó whiskyk voltak a Valhalla maltok, a Fire ugyan megosztotta a közvéleményt, de mint első portói érlelés a lepárlótól, elment, az alap 12 éves, 18 éves kiadások még mindig jó ár-érték arányú whiskyk. De a Hobbister, a Valkyrie, a Rebus, a 10 éves alapmalt egyáltalán nem azt az arcát mutatja a Highland Parknak, amiért ez a whisky a világ egyik legjelentősebb malt whiskyje. Sok jött ki rövid idő alatt, a minőség hektikus, szélmalomharcot folytatnak a rajongók az alkoholfok kérdésben, az árazások pedig szinte kivétel nélkül extrémek.

Gyors ez így, Highland Park…

Bizzunk benne, hogy  a holló útján haladnak tovább. Mert kizárt, hogy egy holló ha röpül, azt csapongva, gyorsan, fecskeként teszi, nem pedig egy súlyos, komoly legendaként. Ha már sztereotípiákra építkezünk, inkább ez utóbbit képzelem el ennek az orcadian szeszfőzdének és stílusának, mint a macallani fashionista pipiskedést.

Ás, bár imádom, szeretném ha a minőség kérdéseében nem Poe és hollója, hanem inkább Mátyás király  jutna eszembe. Minőség kérédésében sohamár helyett legyen igazság.

Erről károgjatok az illetékes fülébe, Emlékező és Gondokodó !

Forrás: barman's choice

Radovin
1028 Budapest, Hidegkúti út 71.
Telefon: (1) 274 6129
uh.nivodar@tukgedih
Radovin - Hidegkút

Radovin Borműhely
1136 Budapest, Pannónia u. 17/b
Telefon: (1) 239 1790
uh.nivodar@ainonnap

Radovin - Pannónia
Radovin Gazdagrét
1118 Budapest, Rétköz utca 5.
Telefon: (1) 952 1494
uh.nivodar@tergadzag

Radovin - Pannónia


Kostoló

Házhozszállítás